-Mi a csoda?! Hogy a jó...? - magamban röhögnöm kellett és kívül is vigyorogtam, de inkább elővettem a fáradt arcomat, és a szemeimet dörzsölgetve mentem be hozzá.
-Mi történt?
-Összerajzolták az arcomat. Mivel csak te és Dalma tudtok így rajzolni és a te arcod tiszta, szerintem megvan a bűnbak!
-Én?! Rossz ajtón kopogtatsz, de már majdnem eltaláltad - vigyorogtam, egyáltalán nem ártatlanul.
-De házszámot nem tévesztettem! Amúgy jó lett. Nagyon tetszik! - húzott közelebb magához.
-Azért én is benne voltam, úgyhogy örülök.
-Ne félj, rá fogok jönni, hogy kinek volt még mersze rajtad kívül ehhez - kacsintott rám aranyosan.
-Lemosható, ha aggódtál miatta.
-Már épp kérdeztem volna. Amúgy mikor kezdődik a téli szünet?
-Tegnap óta szabadság - döntöttem fejem a mellkasára.
-Az jó!
~Zayn szemszöge~
Bár azt mondtam, hogy örülök a szünetnek, őszintén... Nem tudom, mi is az igazság. Fogalmam sincs, mert szeretem őt, így örülök, hogy több időt lehetünk együtt, de nem akarom, hogy tudomást szerezzen a szülinapjáról. Idegesítő mókuskerék volt ez, de nem is foglalkoztam vele.
Amikor az enyémhez hasonló kiáltásokat hallottunk, kirohantunk a folyosóra, onnan pedig abba a szobába, ahonnan a hangok jöttek és ahová mindenki igyekezett. Hamar rájöttem, hogy Liam és Dalma szobájába mentünk, ahol mindenki összerajzolt arccal virított, kivéve Nikol és Eleanor.
-Miért vagyunk mind összerajzolva? - kérdezte értetlenül Louis. A barátnőjére és Nikolra emeltük a pillantásunkat, akik már egymás mellett fetrengtek a röhögéstől.
-Ti voltatok? - kérdezte Katica nevetgélve.
-Igen - nyögték ki egyszerre a lányok nehézkesen a nevtéstől.
Mi is röhögni kezdtünk, a végén pedig már Emma, Nikol anyukája jött be a szobába hogy mi a helyzet, mert nem tudta elképzelni, hogy mégis mi bajunk van. Ettől méginkább röhögni kezdtünk, és ő is csatlakozott közénk kuncogásával. Még órák elteltével is felemlegettük a történteket.
A nappaliban ültünk a kanapén és hülyéskedtünk amikor Nikol telefonja megcsörrent, mire ő felkapva azt szólt bele kacagva, simogató hangján, amit én megbabonázva figyeltem.
~Nikol szemszöge~
-Igen?
-Szia Nicki! Itt vagyok nagyapánál, és szétunom a fejem... - hallottam meg Piros hangját miközben bementem a szobámba, és biztos voltam benne, hogy unatkozik, de azért mosolyog.
-Aj, te reggel megszöktél! Gonosz vagy! Nah... Átmennyek, vagy te jössz?
-Találkozzunk a Faluháznál tíz perc múlva, oké?
-Ahham! És aztán merre? A lentire? - utaltam a domb alatt elterülő játszótérre.
-Yepp!! Jó ötlet. A többiek jöjjenek?
-Dönts te.
-Most ne. Nem bírnám a boldog fejüket nézni ahogy a párkapcsolatukat dicsérik agyonra.... Meg hát Harry...
-Ohh... Szóval szakítottatok?
-Ühümm... - váltott sírós hangnemre barátosném.
-Akkor nem tíz perc múlva talizunk, hanem máris a tatádnál vagyok!
-Puszi - mondta, mire kinyomtam és magamra rángattam az első ruhát, ami a kezem ügyébe került. Letrappoltam a lépcsőn, majd mondtam a többieknek, hogy találkozok Pirossal és nem tudom, hogy mikor jövök. Az utcán szokás szerint sietős tempóban megyek, de most végül inkább kocogtam, majd a megfelelő ház elé érve megcsörgettem Pirost.
-Látlak, mindjárt kimegyek - mondta szipogva, majd nyílt a kapu.
Egy szoros öleléssel szembesültem, és a kabátom is könnyektől ázott. Nem zavart, inkább a hátát kezdtem simogatni. Kicsit lenyugodott, majd elindultunk. Nem kérdeztem. Tudtam, hogy ha akarja, akkor elmond mindent.
-Nem mondott semmit, csak azt, hogy szünet kell neki, de addig is beszélünk még ma. De nem hívott fel. Ennek vége...
-Ha igazán szeret, keresni fog még, ha meg nem, akkor nem éri meg szomorkodni. Örülj, hogy szerettétek egymást, és hogy boldog voltál vele! Majd lesz valaki, akit jobban tudsz szeretni nála.
-Köszönöm, hogy vagy nekem!
-Ugyan - hárítottam.
Elvoltunk. Másfél órát hülyültünk a hóban. Fényképezgettünk, hóangyalokat csináltunk, stb. Azért a hóember készítését inkább elnapoltuk ameddig haza nem érünk.
Úgy voltunk vele, hogy este rittyentünk egy jó kis télindító és "Piros újra szingli-bulit", így vettünk nagy adag nasit, kólát, meg persze a kihagyhatatlan alkoholt. Egyértelműen mértékkel fogunk iszogatni legalább mi ketten meg Liam.
Mikor beestünk a házba és leraktuk a zacsikat az asztalra a többiek kijelentették, hogy már csak ránk vártak a hóember életre keltésével.
-Mit szólnátok este egy kis iszogatáshoz? Van nasi, üdítők, meg egy iciri-piciri alkohol is - kacsintott rájuk P.
-Akkor ihatnánk pár kortyot mielőtt elkezdjük megépíteni Steewe-t - gondolkodott hangosan Loui, aki ezek szerint már el is nevezte a még nem létező hóemberünket.
-Én benne vagyok! - mondtuk egyszerre Katicával. Nevettünk egy sort, majd mind ittunk egy-két korty alkoholt és kimentünk az udvarra.
Eleanor-ral felváltva fényképeztük a hóemberre nem éppen hasonlító kreálmány épülését. Pont lőttem egy remek pillanatképet amikor Louis beleharapott a répába amit Steewe orrának hoztunk ki és mindenki röhögve szidja.
Mikor elkészültünk a hóemberrel még csináltattunk anyuval pár képet, amikről el kell mondanom, hogy minden félék lettek.
Volt egy sima mosolygós a hóembert körbeállva, volt, hogy mi, akik Steewe mögött álltunk szamárfület mutattunk a többieknek amiért ők aztán megdobtak minket hógolyókkal, és volt, hogy a kutyám készült megjelölni az udvar újdonsült lakóját, de Harry felemelte ezzel jelezve neki, hogy esze ágába se jusson, Krapek letámadta mert le szerette volna tetetni magát a földre, de Hazza nem engedelmeskedett neki, és volt, hogy mindenki pánikba esve rohan a kutyám elől az eszüket játszva, kivéve én és Piros, akik ott ácsorgunk értetlen tekintettel miközben a kutyámat szeretgetjük. És mindről készültek képek, emberek!!
Épp a fotókat nyomtuk fel Twitter-re meg Instára amolyan "Hóembert építettünk, de ez lett a vége..." kiírásokkal meg smiley-áradattal.
Lou és én kicsit mást írtunk ki. Én azt, hogy "Elkészült Steewe! Yepp! Hóembernek indult, de UFO lett a vége meg egy bolond társaság... Jó nevetést, love ya xx" , Lou pedig majdnem ugyan ezt, csak ő több humort vitt bele.
-Gyerekek! Elmentem Bellához, holnap után este jövök! Legyetek jók! - kiáltotta anyu, majd kattant a zár.
-Akkor szerintem kezdhetjük is a szomszédok kiidegelését - mondtam, mire nevetve kivittük a kis piánkat (mint mondtam, fő a mérték!!) meg a nasinkat, de eszembe jutott, hogy van pillecukor amit sütögethetnénk.
A többiek szerint is jó ötlet volt, így neki is láttunk bolondozni. Ameddig a srácok megpróbáltak tüzet gyújtani, mi, lányok kreáltunk egy lejátszási listát arra az esetre, ha valahogyan annyira illuminált állapotba kerülnénk, hogy ne tudjunk zenélni.
-I've tried playing it cool - kezdett énekelni Liam, amiben Kata csatlakozott hozzá.
-But when I'm looking at you - és páronként elénekeltük a One Thing-et. Piros és Harry együtt énekeltek, és be kell látnom, hogy még mindig cukik voltak együtt.
A kólák, gyümölcsös sörök és különféle alkoholos italok szinte maguktól nyíltak ki és egyre jobb lett a hangulat. Harry, Dalmi és Lou valamilyen módon majdnem a sárga földig leitták magukat, de a többiek maradtak a föld felszínén. Miután elmúlt hajnali fél egy, inkább ágyba tuszkoltuk a részeg bagázst és mi is kidőltünk.
Zayn egyik pólóját elcsórtam tőle és miután felvettem, szabályosan bevágódtam az ágyba. Malik befeküdt mellém és nagy nehezen betelt a csókokkal. Úgy aludtunk el, hogy a karjai közt voltam és nem is lehettünk volna boldogabbak..........................................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése