26. rész

Megjátszottam hogy alszok, így lassacskán bebotorkált a fürdőszobába.

25. rész

Ahha!

24. rész

                       ~Nikol szemszöge~
                                   *Kb. 1 hét múlva*
Nevettem egy nagyot, mert végre péntek volt, ezáltal meghülyültek a diákok és most is az eszüket játszották a megállóban. Bár kérdéses, hogy néhányuknak van-e... Megérkezett a kettő tízes busz, amire kuncogva szálltam fel. Megjelent előttem a tervem, amit ma estére készítettem. Röhögni kezdtem, amit a mellettem ülő Piros nem értett.

23. rész

Tökéletes volt. Minden!

22. rész

-Az ott nem egy seb? - kérdezte Niall félve. Hallatszott a gombóc a torkában.

21. rész

Ajtónyitódás hangja szűrődött be a fürdőbe, mire ijedten kaptam magamra a melegítőmet.

20. rész

Gondolatban hátba veregettem magam majd Piros érkezésére vártam, ami két óra elteltével meg is történt.
-P! Ugye beszélhetünk?

19. rész

               ~Nikol szemszöge~
Másnap megérkezett a december, amit én nagyon szeretek. A mi hónapunk Lou-val és Dalmival, hisz karácsony közelében születtünk. 
Hétfő... Ez a tény már nem annyira jött be, mint a tél gondolata.

18. rész

                     ~Zayn szemszöge~
Van arra szó, hogy mennyire idegesen vártam Katicát a szoba előtt? Szerintem nincs! Bárhogy elsülhet a dolog, akár el is veszíthetem Nikolt.

17. rész

-Mit szólnál hozzá, ha az lenne, amire mindketten gondoltunk?
-Huhh... Katica! Most én is kezdek pirulni...! Szép munka, ha zavarba is hoztok, nem pirulok! Hjajj. Nagyon szeretem Zayn-t, és... Most valljam be? Már megfordult a fejemben, hogy az a pillanat is el fog jönni, de nem gondoltam, hogy a 18. szülinapomon. Vagyis... Hjajj nekem. Bekeveredtem!

16. rész

          ~2 héttel később~ 

Dalmával megbeszéltük a dolgokat, ahogy a 1D-t sem hagyhattam magyarázat nélkül.

15. rész

...mindjárt kiugrok az autóból. A fájdalom, mint egy méreg, még annál is rosszabbul hatott rám.
-Nikol! Minden oké? Nagyon el vagy fehéredve! Mostmár mondd el, hogy mi történt, kérlek! - Niall nem vett rá. 
Képtelen voltam megszólalni. Nem ment, egyszerűen sehogyan sem. Elnémultam. Tátogtam, mint egy hal. Más helyzetben most röhögnénk egy jót, de ez volt, bármennyire nem akartam ezt átélni.
-Nikol! Nikol!! - ezek voltak az utolsó kiáltások, amik eljutottak a fülemig. Ahogy lepergett a rossz emlékeim filmje a szemeim előtt elvesztettem az eszméletem. 

14. rész

-..Hiába bíztam meg benned - szavaim nagyot ütöttek a fülemben. Megrémültem tőlük és saját magamtól is. 

13. rész

Nem is történt másképp. Csillag közeledett, én meg nem hátráltam. Nem a becsületem védtem, csak meg akartam neki mutatni, hogy velem ne packázzon. 

12. rész

Megcsókolt. Élveztem én...csak...ott volt az egész osztályom...és...hát...nah, jó, kimondom: utálják a 1D-t, meg a szokásos meleg-téma, de még csak nem is azzal volt a bajom, hogy rám fognak szállni. 

Osztálytársak

Ők Nikol osztálytársai:

11. rész

-És mi lenne az?

10. rész

Futás hangja szakította meg a jóleső csendet, ami nagyon zavart. Hirtelen valaki elkapott, majd a földre vágódtunk. Miután még pár métert "repültünk", megláttam támadómat.

9. rész

Úgy kellett vennem az újságokat, hogy nem néztem rá a címlapjukra, inkább elolvastam a rövid tartalmat, hogy véletlenül se lássam a fiúk arcát, ne olvassak róluk híreket. Bármennyire nehéz egy év volt ez, már jobban vagyok. Vagyis voltam, ameddig ki nem nyitottam a szemeimet.

8. rész

 ~Nikol szemszöge, 1 év múlva~

Nos, ez a nap is eljött. Eljött az a nap, amikor Piros nem mozdul mellőlem, mert tudja, hogy fáj. Azóta nem mentem be a kávézóba, még Katicáékkal sem. Megértették, ezért kerestek egy új törzshelyet. Pillanatnyilag is Magyarkanizsa lakóinak idegeire mentünk. A parkban játszottuk az eszünkek. Pirost is befogadták, mert teljesen olyan, mint én. Piros, én és ők. Egyformák. Együtt, talán örökké...

7. rész

Összeestem, de olyan gyorsan pattantam fel, hogy még én is megirigyeltem magam. Kifutottam a dombra, ahol ilyenkor nem jár-kel egy lélek sem. Felhívtam Pirost:

-Szia Nik! - mindig vidám hangja most nem segített.

6. rész

Pezz! Idejött. Ez nem lehet igaz! - a gondolattól a falra másztam, de addig nem hittem magamnak, ameddig fel nem oltottam a villanyt. Ahogy odébb sétáltam, félve nyúltam a kapcsolóhoz.

5. rész

~Nikol szemszöge~

Felszabadultan hagytam el a termet, majd bújtam az autó védelmező alakjába. Egész végig Zayn-en gondolkodtam, ami semmiképp nem tett jót. Dűlőre jutottam:

4. rész

-Meg. Méghozzá azt, hogy van Perrien kívül más is, akivel vonzódunk egymáshoz. megcsókoltalak, mert úgy éreztem, hogy ezt kellett tennem. Vigyázni szeretnék arra az ártatlan pofidra - féloldalasan vigyorog rám.

3. rész

-Mi történt? - jól esett a közelsége és hogy érdekelte mi volt.

-Fogalmam sincs.

2. rész

-Sorry, do you speak English? - "Bocsi, beszélsz angolul?" A kérdező hangja reménnyel volt tömve, én meg bármennyire fáztam, odamentem hozzájuk. Remegve szólaltam meg, persze angolul:
-Igen - a fogaim vacogtak, amit a kérdező észre is vett. Levette bőrkabátját, majd a hátamra terítette. Érdeklődve pillantottam fel alakjára. Azonnal beugrott, hogy ki is áll velem szemben.

1. rész

Na, ez a nap is így telik. Ugyan szeretem az esőt, lassan már elegem lesz belőle. Unottan battyogtam be a legközelebbi kávézóba majd vártam a felszolgálót.

Szereplők

Név: Tóth Bertalan.
A kávézóban ismeri meg Nikolt.
Született: 1995. 01. 08.
Imádja a zenét, biliárdot. Sokat lóg a haverjaival. Utálja a sulit.
Lakhely: Oromhegyes, Szerbia
Hobbik: gördeszkázás
Becenevek: Berci, Tóthfalu, JBnámbörtú