22. rész

-Az ott nem egy seb? - kérdezte Niall félve. Hallatszott a gombóc a torkában.

-Ez még véres. Egy vágás van a bőrödön! Mivel magyarázod? - szónokolt Liam.
-Mivel kéne? Úgyis meg fogtok utálni pár perc múlva, mert folyton ez fog a fejetekben járni! Itt fogtok hagyni még ti is, aztán meg szépen meg fogok őrülni. Az előbb elmondtam mindent, amit szerintem tudnotok lehetett, de ha többre vagytok kíváncsik, menjetek Piroshoz! Mindent tud arról, amit az iskolában csinálnak velem, és most még ő is letesz a barátságunkról. Persze, velem ki akarna barátkozni! Haljak bele a magányba...! Nyugodtan mesélj, hallgatlak!
-Nikol! Én szeretlek, de ezt már nem tudom feldolgozni - csendült fel Piros összetört hangja.
-Ahogy én sem azokat a dolgokat, amik történnek velem mostanság! Sőt! Látszik a többiek arcán, hogy nem tudják elhinni, hogy ezt csináltam. Ennyiből tudom, hogy nem ismertek eléggé, és azt is, hogy egyedül fogok maradni. Pont, mint régen! Nem baj, már megszoktam.
-És régen is ezt csináltad? - vágott közbe Malik.
-Zayn. Hm. Már te sem hiszel bennem?
-Nikol! Kérdeztem valamit!
-Tíz évesen egyszer megvágtam magam körzővel. Egy csík a csuklómon, de anya észrevette. Nem akartam tönkretenni őt, ezért nem nyúltam újra a vagdosáshoz. Mostanáig...
-És akkor miért csináltad?
-Nem emlékszem pontosan. Annyi biztos, hogy akkor tudtam meg a családom titkát, és akkor költözött ki Londonba a soha nem látott apám. Az iskolában nagyon durván csúfoltak, vagy legalábbis úgy fogtam fel. Túl sok volt nekem.
-Higgyünk neked?
-Csak a saját nevedben beszélj, Zayn! Én maradok vele.
-Ne viccelj, Katica!
-Két vágás nem sok 17év alatt! Én is maradok.
-Dalma! Nélkülem nem sétálsz át mellé - Harry megfogta a kezét, majd együtt pártoltak az én oldalamra.
-Mi is megyünk! - Berci, DoDo és Ödön öleltek meg mielőtt a hátam mögött tűntek volna el.
-Rám is számíthatsz! - Liam komoly fejjel jelentette ezt ki miközben a mellette szorgosan bólogató Niall-el és Pirossal megindultak mögém. A csatát Zayn és én vívtuk, pedig nem is olyan rég még a nyelveink küzdöttek a csókcsatákban.
-Ügyes vagy! Mindenki melléd pártolt. Mint amikor elvesztettem Perrie-t. De téged nem akarlak távol tudni magamtól! Megbeszélhetnénk négyszemközt?
-Ha ezt szeretnéd! - a többiek kimentek. - Én szeretlek, mindennél és mindenkinél jobban, de nélküled nem lehetünk együtt! Ha nem akarnád megbeszélni, én még mindig szerettelek volna.
-Szeretlek, bármit is csinálj! - csak Zayn és én voltunk. Tökéletes volt.......................