Hirtelen el tudtam felejteni az iskola gondjait, mert itthon minden újra rendben volt. Zayn lassan közeledett felém, mire karjai közé bújtam. Ő csak lazán megcsókolt, miközben megemelt hogy egy magasságba kerüljünk. Az ágy felé indult, de végül nevetve konstantáltuk, hogy felbukott a saját lábában. A párnák közé fektetett, majd ő is lefeküdt mellém.
-Miért is voltunk mi ilyen rosszban az előbb?
-Nem örülök, hogy ez feljött témának, de meg kéne beszélnünk. Sajnálom, hogy ezt csináltam. Hülye voltam, de ígérem, hogy nem lesz több ilyen!
-Én ígérem, hogy segíteni fogok mindenben! Most is inkább melletted kellett volna állnom, mert szeretlek, és mert te is segítesz leszokni a cigiről.
-Már ha menne! Eddig úgy néz ki, hogy te szoktatsz rá engem - röhögtünk.
~Zayn szemszöge~
-Már ha menne! Eddig úgy néz ki, hogy te szoktatsz rá engem - egy aranyos pofit vágott, amin nevetnem kellett.
Az előbb azért keltem ki magamból, mert szeretem és megjelentem előttem, hogy milyen lennék, ha elveszíteném. A világban eggyel kevesebb tökéletes ember élne. Azaz egy sem. Mert ő tökéletes, de rajta kívül senki sem az.
Ő azért perfekt a szememben, mert a hibáit is szeretem. Majdnem elrontottam a szülinapi meglepetést, de szerencsénmre felbuktam a saját lábambam, úgyhogy meg is menekültem és még nevetni is hallottam. Majdnem 2órán keresztül beszélgettünk, de persze közbe jött a házi feladat.
-Miből van házid?
-Matekból. Milyen nap is lesz holnap?
-Szerda. Azt hiszem...
-Akkor semmi másból.
-Csináld meg a matekot, aztán gyere le közénk - megpusziltam a homlokát, aztán elhagytam a szobánkat és a nappaliba mentem.
Folytattuk a szervezést. Ideges voltam. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy jól is elsülhet. A többiek nem értettek ezzel egyet, és nem nyitottak róla vitát. Meglepetés buli, nem tudták a srácok, hogy mit vegyenek neki, pluszba még az én meglepétesem mellé ajándékot is akartam venni. Ha nem tetszene neki, valamivel ki kell engesztelnem! Izgultam, pedig még volt 20napunk.
Nem vagyok ilyen, de a többiek szerint ebből is látszik, hogy mennyire szeretem.
-Hello mindenki!
-Szia Kicsim! - a szoba megtelt élettel ahogy belépett, aztán az ölembe pártolt, amin a barátaink kuncogni kezdtek.
-Inkább szobán!
-Hazza! Ne mondd már, hogy ennyire szeretnél a házba egy gyereket. Bár már te is dolgozhatnál rajta ha Piros engedné.
-Ennyire belelátsz a másik nemi életébe? - kérdeztük én és Harry egyszerre.
-Csak ismerem Pirost. Egyszer tett egy fogadalmat, szóval tudom, hogy kb. mikortól lehet gyerekveszély náluk.
-Nah, ja.. Nem is úgy volt! Versenyeztünk hárman; valaki, te és én. Abban fogadtunk, hogy aki veszít most nem mondom meg meddig szűz marad. A vesztest meg szerintem ki tudjátok találni - magyarázott mutogatva Piros.
-És mit vesztettél el? Mármint, miben versenyeztetek?
-Niall! Most komolyan mondjam el? Mondja Nikol!
-Evésben.....................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése