-P! Ugye beszélhetünk?
-Niki! Persze, mondjad.
-Négyszemközt nem lehetne?
-Gyerünk - a szobámba vonszoltuk magunkat, majd a földön kezdtük melengetni a hátsónkat. - Halszálkába kérem!
-Vettem az adást! - megfogtam a hosszú haját, ketté szedtem, majd fonni kezdtem.
-Miről szeretnél beszélni? - a kérdése elindította a gondolkodásomat, miközben egyre bizonytalanabb voltam, hogy meg akarom-e kérdezni tőle az egybeeséseket.
-Jobban belegondolva mégsem szeretném megkérdezni. Egy kicsit szégyenlem is magam...
-Ugyan már! De jobb is, hogy kezdeményezted ezt, mert beszélni akartam veled!
-Hallgatlak - meg kellett nyugtatnom, mert nem tudott megszólalni.
-Az osztálytársaimnak elege van belőle, hogy folyton együtt vagyok veled. Szeretnek téged, csak félnek az osztályfőnökünktől. Azt mondják, hogy szívesen lennének veled egész nap, de nem akarnak megrovót kapni amiatt, mert túl sokat vannak veled. Szerintük csak kisszünetekben lehetnénk együtt, meg nagyon ritkán tizenöt percesben. Nekem nagyon fontosak, és szeretném, ha ezt meg tudnád érteni. Viszont ismerlek! Tudom, hogy el tudod ezt fogadni, mert nekem akarsz jót, de csak én vagyok neked a suliban, ezért szükséged van rám! Tudom, hogy bántanak téged, és azt is, hogy csak ránk számíthattál. Sejtem, hogy olyan ez neked, mintha kést szúrnánk a hátadba, és bár nem tudom átérezni, nekem is nagyon fáj! A legrosszabb, hogy nem is annyira soká haza kell költöznöm Adorjánra. Sajnálom, de nem tehetek semmit sem! Próbáltam beszélni velük, kimosni a fejüket, de nem sikerült. Nekem nagyon fontos vagy, a legjobb barátom az idők végezetéig, ezért nem akarlak elveszíteni! De tudom, hogy így lesz. Te nem tudod majd feldolgozni, hogy nem lehetsz velünk, és még itt sem fogunk találkozni. Ki vagyok készülve maitta, de igaza van a lányoknak!
-Szóval azoknak adsz igazat, akiket eddig nem érdekeltél! Lecserélsz rájuk! Nem engem választasz, pedig alig ismered őket. Igazad van, nem tudod átérezni! Ha a legjobb barátod vagyok, küzdesz értem! Jobb, ha elgondolkozol rajta, és addig nem szólsz hozzám. Szandit ölelgeted amikor sír egy aprócska valami miatt, pedig egész tanévben rá panaszkodtál nekem! Nem esett jól, de nem panaszkodtam! Nagyobb bajaim voltak, mint neki, de mégis vele foglalkozol. Gondolkozz el ezen, jó alaposan, mert addig nem kéne szerintem beszélnünk. Ismerlek! Őket fogod választani, ezért inkább gyakoroljuk, hogy hogyan fogunk egymás mellett elmenni a folyosón az iskolában!
-Ni..
-Ne! Mondj! Semmit! Csak menj ki innen. Ciao!
Idegesen vártam, hogy kitegye onnan a lábát, majd a fürdőszobámba sétáltam. Háromszor majdnem összeestem, majd a helyiségbe érve a borotvámat láttam meg elsőnek.
Csak egyszer! Egyetlen egyszer, de most ez kell. - megfogtam, letoltam a melegítőmet, majd a bugyim takarásába húztam egy véres csíkot. A fiúk titkolóztak, az iskolában ki akartak készíteni, és mostmár Pirosra sem számíthatok. És még egy csomó ok, amiket Dalma elmondott a fiúknak mikor elvesztettem az eszméletemet. Azt hittem, hogy bele fogok halni.....................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése