Habár ha jó a memóriája, akkor már tudnia kell ezt. Évekig jártam önvédelemre, kempoztam is, na meg az egész családom judo-ban mutatta meg, hogy van tehetségük. Ez mind a véremben van. Meg akart pofozni, de nem ment vele semmire.
Amikor a jó barátnők verekedését nézik a többiek senki nem akar elmenni pattogatott kukoricáért, de mindenki szerint csak az hiányzik. Csillag soha nem nézte a vitákat sem, nemhogy még verekedjen is! Ugyan már. Sajnáltam szegényt, mert a barátnőm volt, de beértem annyival, hogy valaki átültette az agyát, vagy a hülye Tomikája ültette a bogarat a fülébe, ezért elkotyogta az osztálynak, hogy itt leszünk, stb., most meg a becsületét óvja.
-Ne csináld! A rendőrség előtt vagyunk én meg nem a sitten akarok aludni!
-Hanem a kis homiddal töltenéd az estét. Értem én - ezzel be is húzott nekem egyet. Nem akartam védekezni, mert akkor megütöm. Nem akartam őt bántani. - Na! Mi történt?! Talán beijedt a nagypofájú?! Vagy esetleg a kis "haverod" miatt szomorkodsz?!
-Csinálj, amit akarsz, én nem leszek benne érintett. Nem érdekel ha megütsz, ha megölsz, esetleg megkínzol, de a barátaimat KIHAGYOD! Mindenből! Nem érsz hozzájuk, egy ujjal sem, mert nem lesz jó vége! - erre lazán odasétált és meglökte Katicát. Teljes erőből.
Megkapja a magáét! - magamban már kitervltem amit csinálni fogok vele. Elindultam a szélesen vigyorgó alakja felé, majd én is meglöktem. Erősebb vagyok nála, sokkal, ezért a földön végezte. A földön, ahol soha nem akartam látni. Lehajoltam dühös tekintetű alakjához, majd tavaszias felsőnék a nyakát kaptam el:
-Megjegyezted vagy kérsz még? - mint egy rémes film rutinja, úgy csengtek a szavaim. Nem érdekeltek a "Bunyót!" és ehhez hasonló kiabálások mögülem, mert ez ilyenkor megszokott volt az iskolánkban. A
z én osztályom a problémás csapat, a tanárok rémálma, de az eredményeink miatt szeretnek is minket és elnéznek nekünk sok dolgot. Ezért viszont megrovót kaptam volna. Igazgatóit, és mehettem volna a tantestületire.
-Üss meg ha elég bátor vagy! - vettem egy óriási levegőt, majd eldöntöttem; legyen, ha ezt akarja. Ökölbe szorítottam a kezem, felkészültem, de nem ment.
-Téged nem ütlek meg. Téged nem, mert túl sokat tudsz a múltamról és mert a barátom VOLTÁL. Már nem vagy az. És jobb is, hogy így történt, mert megtudtam, hogy milyen is vagy valójában. Velem barátkoztál, hogy a többieket érdeklje annak az oka amiért mellettem vagy, és most, hogy ez megtörtént, port kavartál az életemben. Kedvedre idegesíthettél, mert megtaláltad a gyengémet, és majdnem elértél nálam egy igazgatóit. Menő lettél, be fognak venni téged a klikkbe, mert megengedem nekik, hogy felszabadítsanak a bénáktól, ahová én tartozok egyedül. Én, mert ki tudtál használni. Kedvedre játszhattál velem, és ezt meg is tetted. Hiába bíztam meg benned...................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése