8. rész

 ~Nikol szemszöge, 1 év múlva~

Nos, ez a nap is eljött. Eljött az a nap, amikor Piros nem mozdul mellőlem, mert tudja, hogy fáj. Azóta nem mentem be a kávézóba, még Katicáékkal sem. Megértették, ezért kerestek egy új törzshelyet. Pillanatnyilag is Magyarkanizsa lakóinak idegeire mentünk. A parkban játszottuk az eszünkek. Pirost is befogadták, mert teljesen olyan, mint én. Piros, én és ők. Egyformák. Együtt, talán örökké...
Hirtelen Domi a kezembe nyomta a gitárját, és megkért, hogy énekeljek valamit. James Arthur-tól választottam a Broken Hearted című számot. Tudtam fejből a kottáját, a szövegét meg kicsit átírtam:
Oh, oh.. 
Well, it started at a cafe.
You never knew my name,You never knew my name, never
But there was something about your face.
And you decided to come over(oh),
And I think it started there. 
You said "I really like you."  
There was something in the air. And then it all ended(oh). 
We were all alone. We laid down talking for hours, oh, 
And then you walked me home. 
Then you kissed me in the garden,
You picked me out a rose. 
You said "I think I love you.", oh, 
And that's when my body froze. And I said:
"Never leave me broken hearted, Baby, I'm not strong enough 
Don't ever, please don't ever, 
Ever let me go, no, oh." 
And you said 
"Baby, I won't.
Baby, I won't". 
But today you acted different. 
I asked if you were alright. 
You said "Trust me, I'm ok" 
And then you pushed your lips on mine, oh. 
That's when I realized: Your eyes are full of lies, 
You wanna fuck me for fun, 
You wanna take me for a ride, 
oh, oh, oh. 
Never leave me broken hearted, 
Baby, I'm not strong enough, 
Don't ever, please don't ever, 
Ever let me go, no, oh.(x2) 
And you said 
"Baby, I won't".(x7) 
And you said 
"Baby, baby I won't", oh. 
Oh, never leave me broken hearted, 
Baby, I'm not strong enough. 
Don't ever, please don't ever 
Ever let me go, no, who-noh 
And you said 
"Baby, I won't"
And you said
"Baby I won't",
ooh 
You said "Baby, I won't."(x2)

Annyira beleéltem magam, hogy arra szó sincs. Nehezen, de nem bőgtem el magam. Minden pillanat eszembe jutott, még ha nem is akartam. Fájt. Nagyon is. Rettenetes volt. De jól esett kiadni magamból. Mindent. A zenébe temetkeztem azok óta az esős napok óta.
Minden felgyülemlett bennem és ki tudtam magamból adni. Csodás érzés volt. Aztán óriási tapsra lettem figyelmes. Persze, a srácok. Ez a szokásuk.
Idecsődítenek mindenkit, hogy halljanak, amikor éneklek. Megláttam a régi zenetanárnőmet, aki mindig semmibe vett, mert szerinte nem volt jó hangom. Most ő tapsolt leginkább.
-Nikol! Mindig mondtam, hogy nagy valaki lesz blőled! Olyan büszke vagyok rá, hogy taníthattalak! - a tanárnő szavai mocskosak voltak a hazugságoktól.
-Tanárnő! Ugyan, kérem. Pontosan emlékszem, hogy mennyire semmibe vett! Nekem nem kell megjátszania magát - kedvesen mondtam, mert tudtam, hogy a tanárnő el fog pirulni. Így is lett.                                                                    ~15 perccel később~
A srácokkal nagyokat nevettünk. Mármint, ők nevettek, én meg kuncogtam, de belül bőgtem. Bőgtem, mint még soha előtte. Fájt, méghozzá szavakba nem önthetően.
Öt nevetésre kaptam fel a fejem. Férfi hangok, méghozzá nagyon ismerősek. 
Dodó gitárjáért nyúltam, amit sikeresen megkaparintottam észrevétel nélkül és a dalon gondolkodtam. Végül maradtam Skylar Grey-Words című számánál.
zene    
Nehezen, de sikerült kiénekelnem az első hangokat. Öt személy lépkedett közel hozzánk. Nem nyitottam ki a szemeimet, csak énkeltem. Szálltam a dallal. Nem hallottam semmit és senkit, csak az eredeti zenét a fülemben. Visszamentem az időben. Minden másodperc, az összes szó, majd amikor rányitottam Perrie-ékre. Azt hittem, hogy sírok, de nem éreztem a könnyeket az arcomon. Azt gondoltam, hogy már elfogytak, de akkor ahhoz a részhez értem: I know that you're gone, but sometimes I swear that I hear your voice when the wind blowes, és azonnal bőgni kezdtem. Belül. Kívül csak sírdogáltam. Így rosszabb volt. A fájdalom marcangolt én pedig nem tehettem semmit. Senki és semmi nem segített az év folyamán...............................................