~Nikol szemszöge~
Felszabadultan hagytam el a termet, majd bújtam az autó védelmező alakjába. Egész végig Zayn-en gondolkodtam, ami semmiképp nem tett jót. Dűlőre jutottam:ha esik, ha szakad, én azt teszem, amit jónak látok. Meghallgatom Zaynt, de nem ígérek semmit.
A betonon haladva nem fordultak a kanyarokkal a gondolataim, sőt! Szinte még az útnál is szilárdabban maradtak a témánál.
Hazaérve szó szerint beestem az ajtón, mert a drágalátos kutyám úgy látta, hogy itt az idő kibuktatni a gazdit.
Aztán anyu papucsát szidalmaztam, mint egy agyalágyult, és a fiúk röhögőgörcse sem szakított félbe. A végén fapofával ültem le a kanapéra miközben belül harcoltam, hogy ne kezdjek röhögésbe, mert annak a vége minden lesz, csak jó nem. Egyedül Zayn hiányzott a csapatból, de eleinte nem zavart.
Kiderült, hogy majdnem annyit eszek, mint Niall, és hogy Louis-szal majdnem egy szinten vagyunk hülyék. Nagyon jó őt cukkolni! Sajnos ebben nem egyezett a véleményünk, mert aztán én lettem a szívatás tárgya, de megérte. Idővel rá kellett kérdeznem.
-Hol van Zayn?
-A szobádban - Niall válasza nekem elég volt, de arra nem számítottam, amit láttam.
Fáradtan mentem be a szobába ahol az orráig se nagyon lát az ember, de kiszúrtam pár ismeretlen tincset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése