Zayn volt az. Zayn Malik, és már megint felmerült bennem a kérdés:
Hogy lehetek én ilyen szerencsétlen? - ebben az évben elég gyakori kérdésnek számított...
Szólásra nyitotta a száját, de megelőztem.
-Zayn! Ne. Kezdd. El! - tagolva ejtettem ki a szavakat, és ezek fájtak a legjobban. Még mindig helyes volt, sőt! Volt valami kettőnk közt, amit nem tudtam megérteni.
-Ezt most ne rontsd el, könyörgöm - először nem értettem, de aztán leesett.
Egyre közelebb hajolt hozzám, bennem pedig nem volt semmi, ami ezt ellenezte volna. Nem tagadtam meg a csókját, inkább még közelebb bújtam hozzá. Ölelő karjaival tartott miközben már kimondhatom: újra éreztem ajkait az enyémeken. Csodálatos és váratlan volt. Felülmúlhatatlan és hívogató. Még sorolhatnám, de a lényeg az, hogy előtte még ő sem csókolt így.
Kicsi hiányzott hogy megfulladjunk mikor elváltak az ajkaink, amibe majdnem belepusztultam. Nem kapaszkodhattam semmibe, hogy leszidjam.
-Nincs se menyasszonyom, se feleségem.
-Mi a fene!?! - Zayn hangja elárulta, hogy igazat mond. Már csak fel kellett fognom valahogy. Biztosan látta a kérdőjelet a fejem felett....
-A többiek mondták, hogy minden újságot hogyan vettél, meg hogy mi alapján néztél műsorokat. Ezért ezzel akartam kezdeni - hogy mi ütött belém, nem tudom megmondani, de a nyílt utcán letámadtam az ajkait.
Pár perccel később valahogy felkapartuk magunkat a földről és jókedvűen sétáltunk vissza a parkba. Harry meg akart szólalni, de Zayn leintette.
Most mi van? - merült fel bennem a kérdés, de hamar megkaptam rá a választ. Zayn hirtelen elém állt, majd valamiért nem jött ki szó a száján.
-Nyugodtan! Nem harapok - szavaimom kuncogott egy rövid ideig, majd végre kibökte:
-Nikol! Lennél a barátnőm? - erősen fogta a kezeimet, de így legalább nem tudtam elájulni. Nem elég, hogy csak úgy felbukkannak, kiderül, hogy Zayn facér, most még gondolkodjak is?!!
Lehajtott fejjel futottak át az agyamon a lehetőségek. Minden pontatlan, zavarodott és homályos volt, mégis úgy láttam magam előtt az elmúlt évet, mint egy közeli, de megfoghatatlan pillanatot. Minden boldogságot és kínt arról a napról mára maradva, majd az idő által gyógyulófélben lévő belső sebeimet nézegettem. Nem sajnáltam magam, mert már minden rosszal éltem együtt, tapasztalatom volt benne. De nem szerettem volna újabb csalódásban részesülni. Mégis ezt mondtam:
-Egy feltétellel! - a többiek arcán széles vigyor ült, míg Zayn azon idegeskedett, hogy teljesíteni tudja-e.........................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése