Összeestem, de olyan gyorsan pattantam fel, hogy még én is megirigyeltem magam. Kifutottam a dombra, ahol ilyenkor nem jár-kel egy lélek sem. Felhívtam Pirost:
-Szia Nik! - mindig vidám hangja most nem segített. Hiába, nem volt ott mellettem, nem ölelgetett, de nem akartam a faluba parancsolni. Szeretem Pirost. Ő a legjobb barátnőm.
-Panna! Ezt hallgasd - miután elmondtam neki a történteket - angolul szoktunk beszélgetni - elmondta a fájdalmas igazságot.
-Most figyelj rám alaposan! Niki szerelmes lett a vágyba, de egy bökkenő volt, nem is kicsi. A palimadárnak menyasszonya volt. Mégis megcsókolta Nikolt, akit ezzel összezavart, de ő igazán, tiszta szívből vonzódott a hapsihoz, ezért adott maguknak egy esélyt, pedig nem is ismerte. Mit mondanál erre a történetre, ha nem te élnéd? Mi lenne a vége? Csupa móka és kacagás? Esetleg a lány szívét összetörik és jéggé fagyasztják? Én nem mondanám, hogy a menyasszony helyett a második lányt venné feleségül amint az másfél év múlva betölti a tizennyolcat! És tudom, hogy erre már rájöttél, de vissza nem csinálhatod. És ha lehetne egyetlen kívánságod, azzal sem tehetnéd az egészet tökéletessé - Piros szavai úgy hatottak rám, mint Zayn illata: drog módjára.
Ha lenne egy kívánságom, az az lenne, hogy bárcsak aznap ne esett volna az eső. Mert akkor nem megyek be a kávézóba, hanem hazajövök egy busszal előbb. Hazajövök, bemegyek a házba, és unottan élem a megszokott életem.
Viszont tényleg nem lenne tökéletes, mert nem ismertem volna meg Dalmiékat, és mert így van egy kissé túl kalandos hátterem, még ha nem is ezt értettem régen az élményekkel teli élet alatt.
-Hahó! Itt vagy?
-Persze. Csak, tudod Piros, semmi és senki nem tökéletes. Mindig lesz pár lyuk a múltunkban, amit el akarunk felejteni, mert nem akarjuk befoltozni, de mégis egy olyan kaland volt, amire büszkén nézünk vissza. Épp ezért fogok mindig emlékezni Zaynre és Perrie-re. Épp ezért nem fogom őket elfelejteni, mert egy olyan gödörbe löktek, amiből nehéz kimászni, de ha egyszer kint vagy, már nem esel bele mégegyszer, mert tudod hol van. Mégis nehéz elfelejteni amilyen fájdalmas kimászni a gödörből. És tudod, hogy ez már a sokadik ilyen szakadékom. Nekem Zayn... Nekem ő olyan volt, mint a drog. Annyira kívántam egy pillanatra őt, mint soha senkit, csak tudod, kit. Ráadásul kevesebb, mint egy nap alatt! És, legyen bármilyen vége az egésznek, én mosolyogva fogom végignézni, ahogy a hírekben és az újságokban az esküvőjükkel törődik mindenki. Mert én ki szeretnék mászni a gödörből, még ha mindenütt horzsolásos is leszek. Mert a horzsolás elmúlik. El nem felejtjük, de megszűnik. Még ha marad is utána heg.
~Niall szemszöge~
Nikolt olyan lánynak ismertük meg, aki mindenkivel törődik. Az ordítása nagyon megrémisztett, ezért végignéztem a "műsort", majd követni kezdtem őt. Felvettem a telefonbeszélgetést hangfelvételre hogy Zayn orra alá dörgölhessem. Nikol az orrát sokszor fújta ki, ezért ki volt hangosítva a beszélgetés. Egyre jobb! Nikol hozzáállása mélyen megérintett, de Piros szavai sem voltak ám semmik! Ahogy hazaértem, megmutattam a többieknek a hangfelvételt.
Zayn és Pezz nem voltak ott, ami csak jól jött. A fiúk is majdnem sírni kezdtek. Amikor a gerlepár nagy nevetgélés közepette bejött a helyiségbe, megkérdezték, hogy ki halt meg. Annyira keservesen azért nem nézhettünk ki! Igazából de, de mindegy... Megmutattuk nekik a felvételt, amin hallatszott, hogy minden szó igaz. Perrie felpofozta szerelmét, összepakolt és elindult. Még mielőtt kilépett volna a lakásból, Zayn-hez vágta a gyűrűjét. Azon a napon elvesztettem az egyik legjobb barátomat, Nikolt. Azonnal szóltunk is Emmának, hogy sürgősen tovább kell állnunk. Elmentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése