Még nem tudtam teljesen tovább állni, hiszen öt fiú nőtt a szívemhez egy nap alatt, de jobb lett volna, ha elfelejtem őket. Akkor talán nem kezdek el annyira bőgni. Mint egy őrült.
ŐK álltak velem szemben, én pedig gondolkodás nélkül kezdtem rá Selena Gomez egyik számára, a Forget Forever-re. Az egész maradt úgy, ahogy volt, csak a 'perfect girl' helyett 'broken girl'-t énekeltem.
A végén szomorkásan nyitottam ki a szemeimet. A fiúkon kívül mindenki tapsolt, szinte már az én tenyerem fájt az övéké helyett is. A fiúkhoz szólt a dal. Lehet, hogy rájöttek ki vagyok, de így a legjobb. Így lehet, hogy könnyebben elfelejtjük majd egymást. Így, hogy tudják: ezt akarom. Ezt, és semmi mást. De mégis van valami. Vagyis inkább valaki, méghozzá Zayn.
Ha nem tetszik meg, könnyebb egy évem lett volna. Könnyebb, de a fiúkkal nem hagytunk volna ilyen mély nyomot egymásban. Nem akartam mindent elfelejteni, csak a rosszat. A lebukásukat és az azt követő évet.
Ezeket ki akartam törölni az időből, és amennyit sírtam nem azt jelentette, hogy gyenge vagyok. Túl sokáig tartottam magam és minden rosszul jött ki rajtam. Nem volt jó a dalválasztás, mert nem őket szerettem volna kiverni a fejemből, hanem pár velük kapcsolatos emléket, tettet. Ijedten futottam el. Magamtól féltem, mert ha nem kezdek énekelni, nem hihetik azt, hogy nem akarok rájuk emlékezni. Viszont így legalább rám figyeltek. Rám, akit Zayn eléggé összetört.....................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése