-Szia drágám! - köszöntött Malik rögtön mikor kinyitottam a szemeim. - Kinek lesz holnap szülinapja? - vigyorgott.
-Nem is tudom... Kinek? - kérdeztem vissza pimaszul.
-Emlékeztesselek? - lett egyre nagyobb a vigyora, már ha ez lehetséges.
Hirtelen megcsókolt. Eldöntött az ágyon, de leállította magát. Kicsit féltem, de nem tőle. Saját magamtól rettegtem, meg a komoly kapcsolattól. Hogy esetleg több lesz köztünk, mint amennyit (ha netán szakítanánk) el tudnék felejteni. Egy eléggé domináns részem mégis többet akart Malik-tól, avagy belőle, és ezt nagyon szégyelltem.
-Szerinted mennyire másnaposak a többiek? - kérdeztem kínomban.
-Még ilyenkor is inkább másokkal foglalkozol magad helyett? - nevetett és az orrával követte az állkapcsom vonalát. - Túl önzetlen vagy - nevetgélt.
Adott egy csókot a nyakamra, mire a csípőm kissé megemelkedett, mintha nem tudtam volna irányítani a testem.
A keze becsusszant a póló alá amit tőle csentem el, majd ajkaink újra találkoztak. Ahogy fedetlen mellkasához értem (hogyan is került egyáltalán oda a kezem? Túl önálló lett a testem...) kissé megremegett és egy sóhaj szaladt ki a száján. Eltávolodott az arcomtól, de még éreztem a lélegzetvételét a bőrömön és égetett a tekintete. A vállaiba "kapaszkodtam" miközben próbáltam kiolvasni valamit a szemeiből. Furcsa volt...
-Ébresztő! - nyílt ki az ajtó. Hirtelen Bradford Badboi vállába bújtam. Csak elszégyelltem magam, de ez már megszokott...
-Ébren vagyunk, de azért köszi Dalma - fél szemmel láttam, ahogy Zayn az említettre kacsint, ezzel Dalmit és engem is egyre kínosabb helyzetbe hozott.
-Most komolyan? - kérdeztem mikor újra csak ketten voltunk.
-Próbára teszem az idegeid - kacsintott.
~Zayn szemszöge~
Mikor kacsintottam Niki csak az ajkába harapott és kezdett elpirulni. Többször is teszteltem őt az elmúlt időszakban és nagyon jól teljesített, de még biztosan váratlanul érné a meglepetésem.
-Jó úton haladsz ha az őrületbe akarsz kergetni - elkapta a tekintetét és lefelé nézve kezdett pislogni. Megtámaszkodtam az alkarjaimon a feje mellett, majd összeszedtem a kellő bátorságot a kérdéshez:
-Mit szólnál, ha nemsokára elmélyítenénk a kapcsolatunkat? - nyeltem egy nagyot, és néztem, ahogy szinte megáll benne az ütő.
-Hát, úgyis hamarosan felnőtt leszek... - harapott ismét az ajkába. Aranyos volt, és ez egy kicsit megnyugtatott, de még mindig ideges voltam. Nagyon ideges. - Szeretném - préselte ki egy nagy levegő után miközben félősen rávette magát, hogy a szemembe nézzen.
Egy halvány mosoly körvonalazódott ki az arcán, én meg csak szőke, hullámos hajába túrva adtam egy gyors puszit ajkaira. Már kezdtek megdagadni a sok csóktól, és ettől kicsit azt éreztem, hogy megjelöltem. Ettől vigyorognom kellett. Kuncogott a látványomon, majd megcsókolt.
Már kezdtünk nagyon szenvedélyesek lenni, mikor Niki telefonja csörögni kezdett.
-Szia! - szólalt meg magyarul, és bár nem értettem, biztos voltam benne, hogy ez egy köszönés a magyar nyelvben. Pár szó után letette a telefont és mosolyogva, mégis kicsit csalódottan fordult felém. - Mindjárt megint Floriánra vigyázhatunk - kacsintott.
-Az jó - mondtam megkönnyebbülve, mert rájöttem, hogy már majdnem túlzásba estünk amikor Dominika felhívta. Éppen csak összeértek az ajkaink amikor csengettek.
Niki felvett egy nadrágot majd lerohant, és mire leértem, már csak azt láttam, hogy Flori azért könyörög, hogy Nikol énekeljen neki. Igazából már nagyon régen hallottam őt énekelni, úgyhogy az ajtófélfának dőlve bíztattam.
-Hát jó - mondta, majd nagy levegőt vett és egy számomra ismeretlen dalt kezdett énekelni. Volt benne 'rap' is, amit Piros kapott.
*dal*
We live in our own world. We feel the way that we create. Who ever knows what's real? Turn your backs to appreciate, and the day is gonna come, and the day is gonna come, and the day is gonna come when you decide who you'll become. I know you know it, you know it, but you can't go choosing sides. What if you'll just show it? Let me know it, then I'll fight for you tonight. I'll fight for you, I'll fight for you tonight...
-Naon üjes vojtáj! - (Nagyon ügyes voltál!) kiáltotta kisbabás kiejtésével Flori.
-Nem emlékeztem rá, hogy ennyire tehetséges vagy! - öleltem meg Nikit, aki éppen annyira zavarban volt, mint csak ritkán (pedig sűrűn zavarba hozzuk szegényt!).
-Nem is vagyok tehetséges! Legfeljebb tehetséges író, de nem énekes - rázta a fejét miközben Flori befúrta magát közénk.
-Ezt te írtad? - vette ki a számból a szót Harry. Hirtelen eszembe jutott, hogy Piros "rap"-elt, amiről az ugrott be, hogy Harry-vel kerülik egymást. Majd beszélek Göndörkével...
-Bizony én - mondta magabiztosan Nikol, majd a fülembe kezdett pusmogni. - A jövőbeli gyerekeimnek írtam - és újra zavarba jött és reflexből a mellkasomba fúrta a fejét.
Vigyorogni kezdtem. Egyszerűen büszke voltam rá. Hirtelen ért még engem is hogy az ajkai után kaptam, de azt éreztem, hogy most nem fog zavarni senkit.
Mikor Flori a nyakunkba kapaszkodott mosolyogva váltunk szét, és láttam, hogy Nikol újra magabiztos. Pár pillanatig Flori és Nikol is csimpánzt játszva a nyakamba kapaszkodtak, de Niki inkább a csöppséget kezdte tartani.
-Pont mint egy boldog család - mondta Niall mosolyogva, amit Dalmi is bólogatva helyeselt.
Niki beharapta az ajkát, és ebből látszott, hogy most vagy nagyon zavarba hozták, vagy dagad a melle a büszkeségtől. Szeretem, és kész!
28. rész tervezve volt ezzel együtt, de még mindig írói válságban vagyok úgyhogy inkább ezt magában kiraktam!!! Nem az igazi, de remélem tetszik és hagytok magatok után nyomot.
-Nem is tudom... Kinek? - kérdeztem vissza pimaszul.
-Emlékeztesselek? - lett egyre nagyobb a vigyora, már ha ez lehetséges.
Hirtelen megcsókolt. Eldöntött az ágyon, de leállította magát. Kicsit féltem, de nem tőle. Saját magamtól rettegtem, meg a komoly kapcsolattól. Hogy esetleg több lesz köztünk, mint amennyit (ha netán szakítanánk) el tudnék felejteni. Egy eléggé domináns részem mégis többet akart Malik-tól, avagy belőle, és ezt nagyon szégyelltem.
-Szerinted mennyire másnaposak a többiek? - kérdeztem kínomban.
-Még ilyenkor is inkább másokkal foglalkozol magad helyett? - nevetett és az orrával követte az állkapcsom vonalát. - Túl önzetlen vagy - nevetgélt.
Adott egy csókot a nyakamra, mire a csípőm kissé megemelkedett, mintha nem tudtam volna irányítani a testem.
A keze becsusszant a póló alá amit tőle csentem el, majd ajkaink újra találkoztak. Ahogy fedetlen mellkasához értem (hogyan is került egyáltalán oda a kezem? Túl önálló lett a testem...) kissé megremegett és egy sóhaj szaladt ki a száján. Eltávolodott az arcomtól, de még éreztem a lélegzetvételét a bőrömön és égetett a tekintete. A vállaiba "kapaszkodtam" miközben próbáltam kiolvasni valamit a szemeiből. Furcsa volt...
-Ébresztő! - nyílt ki az ajtó. Hirtelen Bradford Badboi vállába bújtam. Csak elszégyelltem magam, de ez már megszokott...
-Ébren vagyunk, de azért köszi Dalma - fél szemmel láttam, ahogy Zayn az említettre kacsint, ezzel Dalmit és engem is egyre kínosabb helyzetbe hozott.
-Most komolyan? - kérdeztem mikor újra csak ketten voltunk.
-Próbára teszem az idegeid - kacsintott.
~Zayn szemszöge~
Mikor kacsintottam Niki csak az ajkába harapott és kezdett elpirulni. Többször is teszteltem őt az elmúlt időszakban és nagyon jól teljesített, de még biztosan váratlanul érné a meglepetésem.
-Jó úton haladsz ha az őrületbe akarsz kergetni - elkapta a tekintetét és lefelé nézve kezdett pislogni. Megtámaszkodtam az alkarjaimon a feje mellett, majd összeszedtem a kellő bátorságot a kérdéshez:
-Mit szólnál, ha nemsokára elmélyítenénk a kapcsolatunkat? - nyeltem egy nagyot, és néztem, ahogy szinte megáll benne az ütő.
-Hát, úgyis hamarosan felnőtt leszek... - harapott ismét az ajkába. Aranyos volt, és ez egy kicsit megnyugtatott, de még mindig ideges voltam. Nagyon ideges. - Szeretném - préselte ki egy nagy levegő után miközben félősen rávette magát, hogy a szemembe nézzen.
Egy halvány mosoly körvonalazódott ki az arcán, én meg csak szőke, hullámos hajába túrva adtam egy gyors puszit ajkaira. Már kezdtek megdagadni a sok csóktól, és ettől kicsit azt éreztem, hogy megjelöltem. Ettől vigyorognom kellett. Kuncogott a látványomon, majd megcsókolt.
Már kezdtünk nagyon szenvedélyesek lenni, mikor Niki telefonja csörögni kezdett.
-Szia! - szólalt meg magyarul, és bár nem értettem, biztos voltam benne, hogy ez egy köszönés a magyar nyelvben. Pár szó után letette a telefont és mosolyogva, mégis kicsit csalódottan fordult felém. - Mindjárt megint Floriánra vigyázhatunk - kacsintott.
-Az jó - mondtam megkönnyebbülve, mert rájöttem, hogy már majdnem túlzásba estünk amikor Dominika felhívta. Éppen csak összeértek az ajkaink amikor csengettek.
Niki felvett egy nadrágot majd lerohant, és mire leértem, már csak azt láttam, hogy Flori azért könyörög, hogy Nikol énekeljen neki. Igazából már nagyon régen hallottam őt énekelni, úgyhogy az ajtófélfának dőlve bíztattam.
-Hát jó - mondta, majd nagy levegőt vett és egy számomra ismeretlen dalt kezdett énekelni. Volt benne 'rap' is, amit Piros kapott.
*dal*
We live in our own world. We feel the way that we create. Who ever knows what's real? Turn your backs to appreciate, and the day is gonna come, and the day is gonna come, and the day is gonna come when you decide who you'll become. I know you know it, you know it, but you can't go choosing sides. What if you'll just show it? Let me know it, then I'll fight for you tonight. I'll fight for you, I'll fight for you tonight...
-Naon üjes vojtáj! - (Nagyon ügyes voltál!) kiáltotta kisbabás kiejtésével Flori.
-Nem emlékeztem rá, hogy ennyire tehetséges vagy! - öleltem meg Nikit, aki éppen annyira zavarban volt, mint csak ritkán (pedig sűrűn zavarba hozzuk szegényt!).
-Nem is vagyok tehetséges! Legfeljebb tehetséges író, de nem énekes - rázta a fejét miközben Flori befúrta magát közénk.
-Ezt te írtad? - vette ki a számból a szót Harry. Hirtelen eszembe jutott, hogy Piros "rap"-elt, amiről az ugrott be, hogy Harry-vel kerülik egymást. Majd beszélek Göndörkével...
-Bizony én - mondta magabiztosan Nikol, majd a fülembe kezdett pusmogni. - A jövőbeli gyerekeimnek írtam - és újra zavarba jött és reflexből a mellkasomba fúrta a fejét.
Vigyorogni kezdtem. Egyszerűen büszke voltam rá. Hirtelen ért még engem is hogy az ajkai után kaptam, de azt éreztem, hogy most nem fog zavarni senkit.
Mikor Flori a nyakunkba kapaszkodott mosolyogva váltunk szét, és láttam, hogy Nikol újra magabiztos. Pár pillanatig Flori és Nikol is csimpánzt játszva a nyakamba kapaszkodtak, de Niki inkább a csöppséget kezdte tartani.
-Pont mint egy boldog család - mondta Niall mosolyogva, amit Dalmi is bólogatva helyeselt.
Niki beharapta az ajkát, és ebből látszott, hogy most vagy nagyon zavarba hozták, vagy dagad a melle a büszkeségtől. Szeretem, és kész!
28. rész tervezve volt ezzel együtt, de még mindig írói válságban vagyok úgyhogy inkább ezt magában kiraktam!!! Nem az igazi, de remélem tetszik és hagytok magatok után nyomot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése